Fotóstúdió

Be my girlfriend

Sokan nem gondolják rólam, hogy tényleg ki tudok tartani egy lány mellett, bár ez lényegében érthető. Elvégre az, aki saját magát egy "hímringyónak" mondja, mit várhat a többi embertől? Semmi jót. De erről nem én tehetek! Miért van ennyi gyönyörű nő ezen a világon? Felháborító... Viszont jelenleg, csak egyetlenegy lány érdekel és Ő nem más, mint Kendall. Szerintem Ő az első olyan lány, akiért tényleg képes lennék harcolni, és, akit sohasem csalnék meg. Tudom ez az én számból elég hihetetlen, de így van. Nagyon durván beleszerettem. Hogy tudta, így elcsavarni a fejem? Ezt komolyan nem tudom, de meg kell vallani, hogy nagyon ügyes volt. Taps neki!
A tegnap délutánom teljes egészét keresgéléssel töltöttem. Meg akartam találni, hogy ma hol lesz fotózása. Nem érdekelt az út hosszúsága, sem a távolság, sem a költségek. Meg akartam találni, és ha valamit a fejembe veszek azt meg is csinálom. Márpedig ezt alaposan a fejembe vettem. 6 szerencsétlen óra után végre megtaláltam a helyet. Párizs. Ez a mai úti célom. Hát nem remek? Egy olyan lány után járkálok, akinél lehet, hogy semmi esélyem, mivel Ő is hallottam a rólam alkotott pletykákat, amik nagy részben igazak, de ez most nem lényeg. Viszont nekem meg kell szereznem Őt. Egyszerűen úgy érzem, hogy nélküle nem tudok élni. Oké ez nagyon nyálasan hangzik, de így van. Folyamatosan Ő jár a fejemben. A szeme, az alakja, mindene! Megőrülök, ha nem szoríthatom magamhoz egy csók, vagy ki tudja mi erejéig. Jobban akarom Őt, mint bármi mást a világon. Jó ég... Jake Everlise hova tetted az eszed?
Reggel kilenc van és én már rég a kocsimban ülök és a fotóstúdió felé tartok, hogy találkozzak álmaim nőjével, aki még csak nem is tud az érkezésemről. Olyan leszek, mint egy két lábon járó ajándék. Feltéve, ha engem lehet ajándéknak nevezni. Már csak pár perc és elérem a célomat. Legalábbis a GPS-em szerint csak egy pár perc. Pontosabban 7. Eszméletlenül izgulok emiatt az egész miatt. Olyan vagyok, mint a nők az első randi előtt, és ez nem valami férfias, de szerencsémre jól tudom takarni az efféle "pillangókat", vagy miket. És igen! Kerek hét perc után végre megérkeztem. Eszméletlenül gyorsan pattantam ki az enyhén, ferdén leparkolt kocsimból, és igazítottam meg magamat. Nem akartam, hogy egy rendezetlen srácot lásson bennem, hanem inkább a nagy Őt. Hát álmaim vannak. Mindig is voltak, persze nem ehhez hasonlóak. Sokkal, de sokkal negatívabbak. Hatalmas léptekkel közelítek a 28-as számmal ellátott ajtó felé, ami mögött Kenny van. Még nem igazán találtam ki, hogy mit akarok neki mondani, de mákom van, mivel jól rögtönözök. 25,26,27... 28! Megtaláltam! Oké Jake megcsinálod...nyugi. - hajtogattam magamnak, majd egy jó nagyot sóhajtottam. Gyerünk! Kopogás helyett egyből benyitottam. A szememmel azonnal kiszúrtam. Egy széken ült és sminkelte magát, vagy valami ahhoz hasonlót művelt. Valószínűleg épp szünetet tartottak, mivel rajta kívül senki sem volt a teremeben, ami nekem kimondottan jól jött. Úgy tűnt, hogy nem vett észre. Érdekes, pedig azt hittem, hogy hangos voltam. Mindegy. Szinte lábujjhegyen lopakodtam mögé, majd egy hirtelen mozdulattal a vállára raktam a kezem:
- Szia. Hiányoztam, mi? - mondtam halványan elmosolyodva.
Halványlila gőzöm sincs, hogy, hogy fog fogadni, de remélem, hogy jól. Nem lennék valami boldog, ha egy több órányi út után már most az elején kidobnának. Vele akartam lenni. Legalább egy kicsit. Muszáj, hogy magam mellett érezzem. Az enyémnek akarom tudni. És ha legalább feleannyira vagyok ügyes, mint amennyire elszánt akkor minden sikerülni fog. Remélem...

TAG: Kenny - WORDS: 562 - NOTES: Kicsit rövid lett, de a többi tartalmasabb lesz. Ígérem.