A kastély

Tárgy: Re: A kastély 2013-03-26, 09:32

I never meant to fall for you
but I Was buried underneath
and All that I could see was white My salvation

Popcorn, pendrive tele filmekkel és sorozatokkal, sminkkészlet, minden pipa… Mindig is imádtam a csajos bulikat, pláne azokkal, akiket tényleg közeli barátaimnak tartottam, de amikor eljött az idő, hogy végre nekilássunk az estnek, sose voltak jó ötleteim, hogy mit is kéne csinálni. Persze, volt néhány ember, akikkel nem is kellett arra gondolni, hogy mivel fogjuk elütni az időt, mert minden jött magától.

Min Hee pedig pontosan egy ilyen lány, úgyhogy túlságosan nem is aggódtam azon, vajon mit is fogunk csinálni ma este. A fent említett dolgokat csak rutinból viszem magammal, no meg persze a popcorn az egy teljesen alap dolog, anélkül nem lehet jó csajos bulikat rendezni. Ilyenkor az ember legszívesebben az összes édességet felzabálná, ami a keze ügyébe kerül, de sajnos Min Hee alakjára figyelni kell, úgyhogy bár nekem teljesen mindegy lenne, hogy elhízok-e vagy sem, nem kockáztathatjuk meg ezt az ő esetében. De ennyit mindig is megengedett magának, szóval most sem lesz probléma.

Nem beszéltünk meg konkrét időpontot, de nem is kellett, mert valahogy értek ahhoz, hogy mindig időben érkezzek. Talán azért, mert már hozzászoktam, hogy állandóan pontosnak kell lennem, és ez fejlesztette a hatodik érzékemet is. Ki tudja? A lényeg az, hogy általában tudom, mikor kell megjelenni. Khm… ez a tulajdonságom legtöbbször előny, de volt már arra is példa, hogy a hátrányomra vált.

Barátnőm szobájának ajtaja előtt állok meg és bekopogok. Nem is kéne, hiszen simán bemehetnénk mindenféle jelzés nélkül is, de mivel udvarias vagyok, ezért nem rontok rá csak úgy, hiszen sose lehet tudni, éppen mivel van elfoglalva. Ha kapok választ, akkor benyitok és széles mosollyal az arcomon fordulok Min Hee felé.

- Remélem készen állsz az estére, mert teletömlek zsíros, egészségtelen és hizlaló kajával. – Felmutatom a kezemben lévő szatyrot, hogy megijesszem, de mindketten tudjuk, hogy egyedül popcorn van nálam. – Ah, annyira rossz, hogy miattad én sem ehetek hizlaló kaját. Egyáltalán minek neked diéta? – Megrázom a fejem. – Igen, tudom, már vagy hatvanadjára kérdezem, de még mindig nem értem, hogy minek olyan embernek diéta, aki amúgy sem tud elhízni. – Felsóhajtok, majd lehuppanok az ágyára. – Átrendezted a szobát?

csak annyi hogy nagyon-nagyon szeretlek, szószámot sem írok mert nagyon szégyellem asd <3

♔ THANKS REE

Tárgy: Re: A kastély 2013-03-27, 01:28

Oké, akkor még egy kicsit jobbra, három, kettő éééés nyom. Igen, itt tökéletes. Jöhet a komód. Azt át a fésülködőasztal helyére. Reggel óta azon dolgozom, hogy egy kicsit feng-shui-sabb legyen a szoba. De persze eddig azt értem el, hogy felkarcoltam a parkettát, amit kénytelen voltam elrejteni, szóval arrébb kellett húznom a szőnyeget, aminek következtében az ágy mellett lyuk lett, vagyis arrébb kellett tolnom az ágyam, de akkor meg a szoba fele üres lett, úgyhogy oda betoltam a fésülködőasztalt, de így meg ott lesz csupasz tér, szóval most oda a komód, és akkor az ajtó mellé meg majd jön a fotel. Huh, és persze nekem pont most kellett elküldenem csekély személyzetem mindkét férfi tagját szabadnapra, szórakozni, mikor huzigálni kéne a bútorokat. Ez az én formám.

Annyi a szerencsém, hogy Youngie ma csak az enyém, vagyis egész este semmi mást nem kell csinálnom, csak őt hallgatnom, ami, tekintve, hogy mióta csak élünk szomszédok vagyunk, egy nagyon kellemes és megszokott foglalkozás. Valahogy sose kell gondolkodni azon, hogy mit csináljunk, mert bármit csinálunk, úgyis vagy nevetésbe torkollik, vagy normális is kisül belőle, de az a ritkábbik eset. Előpakolom a vizet, szigorúan csak palackból, mert ha megint rájön, a sminkelhetnék, akkor csak palackból ihatok, mert az „nem maszatolja el a sminkedet, édesem”. Még egy kis csokit is bányászok a szekrény aljából, kiszellőztetek, és készen is vagyok. Most már csak annyi dolgom, hogy várjam, hogy betoppanjon.

Végszóra nyílik az ajtó, és betoppan drága barátnőm az… az én nadrágomba. Összehúzom a szemöldököm, és a mellkasom előtt összefonom a karjaim.
- Kim Na Young, hányszor megbeszéltük, hogy csak engedéllyel veheted el a ruháimat, mert bármikor szükségem lehet rájuk? - Lépek hozzá közelebb, hogy elvegyem tőle a szatyrot, és a biztonság kedvéért leellenőrzöm, hogy biztos nincs-e benne semmi, de abszolút semmi túlságosan hizlaló se, és bólintok.
- Ne kend rám, ha akarnál, ehetnél, tudod hogy az elcsábulás nem szerepel a szótáramban. Mármint ebben az értelemben. – Nyújtom ki rá a nyelvem. Ha akarna, tényleg ehetne, nem akadályozom meg benne, és nagyon jól elvagyok a salátáimmal meg az almával. A kérdését már el is engedem a fülem mellett, annyiszor hallottam már, és még mindig csak az a válasz rá, ami legelső alkalommal is. Nem tudom, azt mondják, fogyjak, diétázzak, akkor fogyok és diétázok. Lehuppanok mellé az ágyra, hátra dőlök, és rápakolom a lábaim. Lehet hogy ő az idősebb, de én vagyok a gazdagabb, nekem lehet. Körbepislogok, és bólintok.
- Igen. És ne tudd meg mennyit szenvedtem vele. Mert nekem pont most kell a férfiaknak kimenőt adnom, nehogy megzavarjanak minket. Mondjuk lehet kapni fogok a fejemre, mert finoman szólva is összerongáltam a parkettát, de sokkal jobb így, nem? – Nézek rá, és lerántom magam mellé.
- Na és mit csinálunk ma?

YOUNGIE ♥

OUTFIT :3

REMÉLEM TETSZIK ♥♥

THANKS ♥

Tárgy: Re: A kastély 2013-03-28, 08:47

I never meant to fall for you
but I Was buried underneath
and All that I could see was white My salvation

Szóra nyitnám a számat, amikor is Min Hee karba teszi előttem a kezét és a nadrágomra bámul, minek hatására az én tekintetem is a testem alsó felét borító ruhadarabra vándorol. Vigyorogva nézek fel rá és óvatosan megvonom a vállam. – Tudod, mióta nálam van ez a gatyád? Soha nem kérted vissza, ezért gondoltam, hogy felveszem. – Átrakom az egyik lábamat a másikon, majd bájosan pislogok rá. – Ugye nem haragszol? – Onnantól kezdve pedig többet nem is foglalkozok a témával, mert tudom, hogy úgysem pipa rám ilyesmi miatt. Ha figyelembe vennénk ő hányszor vette már el a ruháimat… az egy más kérdés, hogy a legtöbbször meg szokta kérdezni.

- Tudod, hogy csak próbálom rád kenni, hogy legyen valakit hibáztatni – nevetek fel, majd amikor rám pakolja a lábait, finoman meg határozottan lelököm azokat. – Örülnék, ha nem mindig rajtam pihentetnéd a csúnya csülkeidet, édesem. – Elmosolyodok és amint szóba kerül a parketta, rögtön a padlóra nézek és meglátom a sok huzavona eredményeképpen létrejött karcolásokat, ami egy elborzadó arckifejezést vált ki belőlem. – Uram isten, miért érdemelte ki a parketta mindezt a sok szenvedést, ami tükröződik a felületén? – Felállok és kissé lehajolok, kezeimet a térdeimre támasztva közelebbről is megvizsgáltam a szoba átrenoválásának következményeit. – Komolyan így akarod ezt hagyni? – Felemelkedek és újra körbenézek. – A szoba pompásan fest, de ezzel a drágasággal is kezdened kéne valamit, mert így annyira borzalmasan néz ki, hogy előhívja az anyai ösztöneimet és úgy érzem, meg kell védenem tőled. – Rápislogok a barátnőmre, majd visszafekszem az ágyra, ő pedig lehúz maga mellé. Mikor megkérdezi, hogy ma mit fogunk csinálni, csak megvonom a vállat.

- Nem is tudom, felőlem akár boncolhatunk is. Mondjuk egy tehént. Vagy egy lámát. – Felkönyökölök az ágyon, és ránézek.– Aztán ott a sakk is, vagy malmozhatunk. – Elmosolyodok és a szatyor felé bökök a fejemmel. – Hoztam két filmet, ha gondolod, azokat is nézhetjük. Az egyik az, amelyiket már ezer éve meg akarsz nézni. – Folytatni akarom, de aztán hirtelen valami másra terelődik a figyelmem. – Mit mondtál, mi van most a fiúkkal? Már megint rád vannak tapadva? – Újra elterülök az ágyon. – Mi van azzal a hősszerelmeddel, akinek most nem jut eszembe a neve? Még mindig jól megvagytok? Erről jut eszembe – fordulok felé. – Mesélj már egy kicsit róla. Soha nem mondtál semmi részletes dolgot a pasiról, csak annyit, hogy… amennyit tudnom kell – fejezem be. Min Hee szerelmi élete mindig is egy érdekes téma volt, mert annyira gyakran változtak meg a dolgai, amilyen gyorsan én pislogok – jó, ezt így kijelenteni talán erős, de a lényeg ugyanaz. Nem mintha az, hogy modell, megkönnyítené a dolgát, oh, ugyan. Hiszen mindenki rá van tapadva és mindenki őt akarja, pedig itt Párizsban még nem is annyira népszerű, mint otthon. De úgy tűnik a francia pasik buknak a koreai csajokra. Nem mintha meg tudnám őket kérdőjelezni… Minden elfogultság nélkül ki tudom jelenteni, hogy Dél-Korea lányai a világ legszebb lányai közé tartoznak, kár, hogy a francia pasik közel sem a leghelyesebbek a világon. De természetesen, mindig lehet találni gyöngyszemeket, és Min Hee-nek valahogy állandóan sikerül kifognia a legjobb pasikat. Igazából, én egyedül attól félek, hogy túl sokan vannak azok, akik csupán azért akarnak vele összejönni, mert gazdag és modell. De ettől minden hírességnek félnie kell, nemde?

el is felejtettem az előzőnél a RUCI-t, de most itt van ouo 501 szó azt hiszem, még mindig nagyon szeretlek ♥

♔ THANKS REE