‡ Ripper Desdemona Delacroix ‡

A nevem Ripper és van egy titkom. Egy sötét és kínos kis apróság, amiről úgy döntöttem, jobb nem beszélni senkinek. Nem olyan ’én vagyok Hitler reinkarnációja’ féle, de megvannak a maga súlyai és korlátai. Még Kerosene sem tud róla, ami furcsa, tekintve, hogy ikrek lévén minden apró és mocskos ténnyel tisztában vagyunk egymásról. De ez nem olyasmi, amit egy kellemes kis teadélután közben ki lehetne bökni. Na, nem mintha olyan sokszor tartanánk teazsúrt, de ki tudja? Egyszer mindent el kell kezdeni. Szóval a lényeg az, hogy most elmondom nektek a titkomat, ha megígéritek, hogy soha senkinek nem adjátok tovább. Nos, ha mégis, akkor hamarosan megtudjátok mi lesz veletek…

A hajam mocskos, nedves csimbókokban tapadt az arcomba, és pár pillanatra tényleg lehetetlenségnek tűnt kilátni alóla. De láttam. Láttam, ahogy robosztus és tekintélyt parancsoló ezeréves fenyőket dönt vízszintbe a vihar, ahogyan egyszerűen felkapja az ázott falevelek sokaságát, és valami meseszerű, sötét indiántáncra invitálja őket. Keringőjük ritmusát az egyre szaporább dörgés adta, és a villámcsapások kékesszürke fényében úgy tűnt, maga a halál járkál közöttünk lucskos lábnyomot taposva az erdő magányos földjébe.
A levegőt rothadás, fém és eső szúrós elegye kavarta fel, ahogyan beszippantottam, megtöltötte a testemet indulattal, állatias ösztönökkel. Lassan nyílt ki a szemem, és ahogy az estérő hátramaradt kontaklencséimre emlékszem úgy festhettem a tomboló vihar közepén, mint egy áldozatra éhes vadász.
Mert az vagy, te szerencsétlen, most pedig, fogd azt a formás seggedet és keresd meg azt a k****t és tépd ki a haját az utolsó szálig! Sikítson a r****c! Nem véletlenül nevezetek el anyádék Hasfelmetsző Jack után. Ha semmire nem vagy jó, legalább azt az egy átkozott feladatot teljesítsd rendesen. Nem úgy, ahogy szoktad. Hallani akarom, ahogy az életét félti, látni akarom a rettegést a szemében, és aztán azt is, ahogy kifakul belőle az élet.
A belső felem, a másik életem, kegyetlenül le akart számolni azzal az ártatlan lánnyal, aki valójában semmi rosszat nem tett, csak félúton meggondolta magát és kihátrált az alkunkból. Nem mintha nem tudtam volna mire költeni azt a harminc lepedőt, de nem akartam ezért megölni. Nem úgy, mint az a vérszomjas vadállat ott legbelül, aki másra sem vágyott csak megkóstolni a vérét, érezni azt a hatalmat, ahogy elveszed egy másik élőlény életét. Látni, ahogy a légzése felgyorsul, majd kimarad, végül a kezeid között, a te döntésedre megszűnik élőnek lenni; érezni azt a mennyei megkönnyebbülést, hogy vége van, megölted és a te kezedben volt a sorsa. Te pedig döntöttél.
Most ha megbocsájtasz, fogd be a szádat, szorítsd meg azt a kést és eredj utána. Ki tudja, hol a fenében jár már, ha pedig nem éred utol, teszek róla, hogy valakinek mégis átmetsszük a torkát ma este. Ki lenne jobb, Kerosene vagy te magad?
Összezártam a tenyerem a hűvös markolaton. Most vagy soha, meg kell tennem. Nem bánthatom a testvéremet, és nem bánthatom saját magamat sem. Meg kell etetnem a szörnyem, hogy csendben maradjon. Nélküle kifejezetten kellemes az életem, de a pillanatok, amikor megerősödik, rettegéssel töltenek el. Akárhányszor eluralkodik rajtam az akarata egyre erősebb lesz, és ott van a gondolat, hogy egyszer talán végleg átveszi az uralmat a testem fölött, hogy ő fog nyerni. Én pedig nem akarom a saját testem gyönge rabjaként végezni.

Szeretném azt mondani, hogy a kéjes mosoly az ajkamon, a megkönnyebbültség és a szárnyalás mind az ő érzései voltak, amikor a penge átvágta a lány torkát, de hazudnék. Én voltam az, aki élvezte a gyilkolást, nekem nyújtott földöntúli élvezetet a tudat, hogy egy pillanatra istent játszhattam és én volt az is, aki lehunyt szemmel, mély sóhajjal kóstolta meg a lány esővel keveredett élénk, friss vérét a pengéről. Tetszett. Mintha egy drága bort kóstolnék, amiből sosem elég. Csakhogy az én borom drágább volt mindennél, amit el tudsz képzelni.
Ott és akkor tudtam, hogy győzött. A démonom, a belső lecsendesíthetetlen, lelketlen hangom belefurakodott az elmémbe, megfertőzte azt és most már nem hagy soha többé egérutat. Gyenge voltam és kihasznált. Bűnös voltam és még inkább azzá tett. Most azt hiszi erős, és az is. De egyszer, talán nem ma, nem holnap, de le fogom győzni.

A nevem Ripper és van egy titkom. Gyilkoltam, hidegvérrel kioltottam egy ember életét. És élveztem.

TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0